„Kedves Barátaim!
Amennyiben érdemesnek tartjátok ezt az írást, akkor tegyétek ki.
Barátsággal. Turai János”
Több média is foglalkozott azzal, hogy a Váci Zsidó Hitközség május 26-án MÁRTÍR ISTENTISZTELETEN emlékezett meg a holokauszt idején Vácról és a Dunakanyar településeiről gettókba zárt és Auschwitzba deportált, valamint munkaszolgálatra elhurcolt mártírok haláláról. Az előbbiek 95%-át elégették, az utóbbiak döntő többségét az orosz frontra vitték, ahol a német és magyar csapatok előtt az aknákra kergették őket, döntő többségük megfagyott az orosz télben.
A megemlékezésre nem kapott meghívót Vác polgármester asszonya és alpolgármesterei, akik védelmükbe vették a nyílt náci nézeteket valló képviselőket,akik mosolygós Hitler képek küldésével szórakoztatták egymást. Innen indult az önkormányzat vezetésének balsikerű bosszúhadjárata hitközségünk ellen, csak azért is megrendezik a városi megemlékezést, aminek helyszínéül az evangélikus templomot szemelték ki, valamit a Tornyos Pál utcai gettó emléktáblát.
Szándékuk igazi célját eltitkolva levelet küldtek a MAZSIHISZ elnökének, szónokot kértek az általuk szervezett „rendezvényhez”, amitől az alárendeltségünket remélték, ami sohasem létezett! A MAZSIHISZ abban a tudatban, hogy hitközségünk is részt vesz a megemlékezésen, dr. Várnai György vezetőségi tagot jelölte ki a rendezvény szónokául. Dr. Várnai György telefonon felhívott és közölte velem, hogy nem kíván hitközségünk lejáratásában részt venni, ezek után a MAZSIHISZ lemondta a közreműködését.
A „rendezvény” meghívókkal meghirdetett időpontjáig már csak négy nap állt rendelkezésre szónok szerzésre. Inotay Gergely alpolgármester, volt képviselőjelölt kétségbe esve kereste meg segítségért Vicsek Ferenc urat, akinek rábeszélésére Szunyogh Szabolcs elvállalta, hogy ír egy beszédet, de ő sem jön el Vácra. Szunyogh Szabolcs írt egy hosszabb beszédet, aminek tartalmát az „Eleink öröksége” című könyvemből ollózták össze, amit Inotay úr az emléktábla alatt felolvasott, amibe véletlenül bele került, hogy Vácon minden zsidó emlék megújult, amiben Turai Jánosnak van nagy érdeme.
Az önkormányzat lakájmédiája, valószínű felsőbb utasításra a város honlapjára átszerkesztette a „kölcsön kapott beszéd szövegét”, kihagyva abból a leglényegesebb fejezetet, mert fő a olvasók „hiteles, irányított”(!?) tájékoztatása? A koszorúzáson egyébként 18-20 fő vett részt a városházáról kirendeltekkel és az arra járó kíváncsiskodókkal együtt. Távol maradtak az egyházak és a város Pro Urbe kitüntetettjei is. Mind ezek azt mutatják, hogy a jelenlegi összetételű önkormányzatnak szinte nincs semmi támogatottsága.
Egy pár érdekes dolgot érdemes tisztázni: A holokauszt áldozatainak emlékével nem illik játszadozni. A váci hitközség elnökének nem felettese a MAZSIHISZ elnöke, annak egyetlen tisztségviselője sem.
Akik felcsapnak városi vezetőknek, azoknak illik ismerni a település etnikai összetételét és a XX. századi helyi történéseket – nem Budapestről importálni a váci zsidóság szomorú történetét. Vác város eddigi szabadon választott polgármesterei kiválóan ismerték a település hiteles történetét, benne a holokauszt helyi történéseit, rendezvényeinken arról mindig támogatóan nyilatkoztak, és főleg soha nem próbáltak hitközségünkkel rivalizálni.
Megjegyzés: Mártírjaikról való megemlékezés az nekünk nem rendezvény és nem „ünnepség”, hanem szomorú gyász-Istentisztelet !!!
Turai János
Váci Zsidó Hitközség elnöke
