Hogy lett a Mikulás Mikulás?
Honnan ered a története, mióta ünnepeljük december 6-án, és ki is az “igazi” Mikulás? Nézzük, hogy alakult a Mikulás története, mióta jellemző világszerte, hogy egy “kedves, öreg Télapó” megajándékozza a jó gyermekeket.
A Mikulás történetének kezdete: Szent Miklós
A “Mikulás” megnevezés sok, egykori és ma is élő, fiktív és valós személyt is takarhat. Kire gondolunk amikor a Mikulást emlegetjük?
A legrégebbi – és egyedüli, aki nem csak legenda, de valóban létező személy is volt – Mikulás maga Szent Miklós, a 3-4. századból. A keresztény kultúrában az ő alakja testesíti meg azt, akit ma “Mikulásként” ismerünk és emlegetünk.
Szent Miklós életében segítette a jólelkű szegényeket. Az éj leple alatt aranyat vitt azokhoz a házakhoz, ahol jólelkű, ám de szegény családok, gyerekek éltek. Halála után a gyerekek, házasulni vágyó nők, hajósok, kereskedők, zarándokok védőszentjévé vált. Halála napja (december 6.) ünnepnap lett. Szent Miklós legendája tovább élt, de megjelenése módosult. Európa egyik legnépszerűbb szentje volt akkoriban, így széles körben ünnepelték december 6-át.
Szent Miklós, és a Mikulás története tehát folytatódott.
Ekkortájt jelölte ki december 25-ét Krisztus születésének ünnepévé az Egyház – a pogány Yula téli ünneppel szemben (amelyet szintén ekkor ünnepeltek). A pogány Yule ünnep Odin istenről szólt, akit nagyhasú, fehér szakállú alakként ábrázoltak, aki az égen röpköd. Ez a pogány ünnep, és Odin isten képi megjelenése hatással volt Szent Miklós ábrázolására is.
Odin isten
Évszázadokkal később Európában, a protestáns reformáció terjedésével – amely helyteleníti a szentek csodálatát, kultuszát – a “Mikulás” ünnepe december 6-ról decemebr 25-re tevődött. Így próbálták meg a hangsúlyt Szent Miklósról Jézus felé fordítani, és a szent legendáját halványítani, feledtetni. Ekkor az Egyház egy másik megnevezést alkotott: “Christ Kind”, ami Németországban terjedt el leginkább, mint az ajándékok hozójának neve, megnevezése. Ez a mai “Krist Kindle” megnevezés elődje, ami Németországban és Észak Amerika egyes részein azóta is használatos.
A Mikulás története, Szent Miklós története azonban nem ért véget. Az Egyház intézkedései ellenére Szent Miklós továbbra is népszerű maradt, főleg Hollandiában, ahol “Sinter Claus” néven emlegették őt. Mindeközben Angliában “Father Christmas”-ként kezdték őt hívni, ő volt az, aki a karácsonyi ünnepkör kedves és jóságos megszemélyesítőjévé vált. Amikor az európaiak gyarmatosítani kezdték “az új világot”, a Mikulás története folytatódott: Sinter Claus és Father Christmas alakja összeolvadt, egyesülésükből alakult ki a “Santa Claus” megnevezés az angolul beszélők körében. Ő lett az amerikaiak Mikulása.
Sok vizuális elem, amit ma a Mikulással azonosítunk (sapka, szakáll, piros ruha) a 19. századi New Yorkból ered. Egy 1821-es gyeremekkönyvben Santa Claust egy idős emberként írták le, aki egy rénszarvasok által húzott szánon közlekedik. 1863-ban egy amerikai karikaturista-grafikus, Thomas Nast, egy magazin felkérésére megalkotott egy Mikulás-illusztrációt. Gyakorlatilag ez tekinthető a mai Mikulás-ábrázolások alapjának. Nast 30 év alatt tökéletesítette rajzát.
Thomas Nast Mikulás-grafikája
A lappföldi Mikulás története
Mivel a leírások, rajzok alapján a Mikulás hideg helyen él, ahol van hó, ahol látszik a sarki fény és ahol élnek rénszarvasok, így lakhelyét illetően csak néhány eshetőség jöhetett szóba. A legenda szerint a Mikulás az Északi-sarkon él. Pontos lakhelyét senki sem ismeri, de a “Mikulás-birodalom” központja Lappföldön (Finnország legészakibb részén) alakult ki, méghozzá Rovaniemiben. A mai “finn Santa Claus” tehát alapvetően Szent Miklós (keresztény) és Odin isten (pogány) legendái alapján formálódott meg. Annyi bizonyos, hogy a Mikulás története régre nyúlik vissza, és a legenda alapja mindig is a jóságos, kedves alak, a gyermekek (felnőttek) megajánékozója.
