Egy elszállt választás történetének margójára
A 2022-es országgyűlési választáson a váci választókörzetben az egyesült ellenzék Inotay Gergelyt indította. Akik kiszemelték erre a feladatra csupán reménykedhettek, hogy menetközben kibontakozik szavazatszerző képessége. Ám a várakozások hiábavalónak bizonyultak. A választókerületben megnyilvánuló kormányváltó szándék érvényesüléséhez hiányzott az a többlet, amit egy ismertebb, elfogadottabb képviselőjelölt nyújthatott volna.
A jelölt számára nagy előny a hazai pálya – ha ismeri… Még nagyobb az előny, ha őt is ismerik, sőt elismerik. Ám az ismertséget, kiváltképp az elismertséget, nem rámutatással lehet megszerezni. Jelölésével a választási esélyek már az indulásnál elszálltak. A bukásért a felelősséget nem lehet Inotay nyakába varrni, sőt talán őt lehet a legkevésbé hibáztatni a történelmi jelentőségű voksolás elvesztéséért. Önmagához képest jól teljesített, kis híján átugrotta saját árnyékát. Elszántsága, kikezdhetetlensége azonban nem ellensúlyozhatta érdektelenségét. Ráadásul a korlátolt felelősségű spin doktorok olyan alapfokú kampányt tettek alá, amely nem csökkentette hendikepjét. A város nyakára ültetett hatalomszolgát nem sikerült lerázni.
A jelöltállítás és a jelölt kampánya a jelölő szervezetek nevén fut. A választási folyamat során a konkrét döntéseket azonban többnyire a jelölt mögött álló – többnyire informális – politikai és egyéb szereplők, a hozzájuk kötődő holdudvar tagjai hozzák. Vereség esetén nekik kell számot adniuk arról, milyen okok vezettek az elfogadhatatlan eredményhez. Jelen esetben elsősorban a kormányellenzékhez tartozó váci városházi notabilitásoknak kell végig gondolniuk, megtettek-e mindent a győzelemért a jelöltállítás, a kampány előkészítése, tervezése és lebonyolítása során.
A polgármester asszony és tanácsadói a (keresztény)demokratúra messze földön híres-hírhedt templomos lovagja ellen az itteni szerény hitoktatót, „a mi Gergőnket” állították ki. Úgy gondolták, Inotaynak az lehet a meghatározó erénye és előnye, hogy még nem amortizálódott a politikai-közéleti-morális hadakozásban, nem lehet rajta fogást találni, és a tiszta tekintetéből sugárzó varázserő lehet a kampány titkos csodafegyvere. Ám a hadicsel, a transzcendentális akaratátadás nem működött. Így aztán semmi nem akadályozhatta meg a jelölt adottságaiból, a helyi programok felszínességéből, a kreativitást nélkülöző kampánymegoldásokból, a „mértéktartó” mozgósításból és közterületi jelenlétből adódó vereséget.
Végzetes hibának bizonyult, hogy a kampány „versenyképes” anyagi alapjait nem „építették fel” – már hónapokkal korábban. Ahogyan Inotayt sem „építették fel” – már hónapokkal korábban. Előválasztás miatti időveszteség ide vagy oda. „Helyi Gergőt” MZP, meg az „összefogás” országos korifeusai után kötötték, azt remélve, azok majd maguk után vonszolják a parlamentbe. Nem autonóm figuraként, karakteres politikusként, a régió „jövőformálójaként” állt (állították) elénk. A nagyok hajtókájára tűzött cicomaként tűnt (tüntették) fel.
A Fideszre kalibrált választási rendszer és a hazug, mindent eluraló kormányzati propaganda ellenére egy markáns, jól felkészített ellenzéki jelöltnek lehetett volna keresnivalója. Különösen, ha a helyi kampánycsapat képes lett volna felülírni a központ gondolatszegény produkcióját. (Enyhítő, de nem felmentő körülmény, hogy a mechanikusan összerakott ellenzéki tömb nem eredményezett új minőséget, vonzóbb perspektívát.) Remélhetőleg nem marad el a vereség okait feltáró, a körülményekre hivatkozást és a másokra mutogatást mellőző nyilvános önvizsgálat, a felelősség tisztázása. Kikerülhetetlen a mélyreható elemzés, mert ez a választás az ellenzéki városvezetés elmúlt két és fél éves tevékenységének lesújtó minősítése is egyben. (Beszédes tény, hogy Inotay, egy kivételével valamennyi váci választási körzetben alulmaradt!)
A következmények korszakos jelentőségűek: a választási kudarccal nem pusztán egy országgyűlési mandátum ment veszendőbe, hanem történelmi lehetőségek, jövőképek, jobb élettel kapcsolatos kilátások váltak köddé. Vác vergődhet tovább a kettős hatalom szorításában, folytatódhat a leépülés, a stagnálás.
Deremb I. Ferenc
Vác, 2022. április 04.
