Csak gratulálni tudok!
Végighallgattuk a 2022. márc. 16.-i kampány „műsort” a Főtéren, ahol az ellenzéki összefogás vonultatta fel prominenseit.
Tekintettel arra, hogy a Vácivilág.hu alapvetően a helyi ügyekkel kíván foglalkozni, a szónokok és az elhangzott mondanivalók közül csak a váci érintettségűekre szeretnénk kitérni.
Az természetes volt, hogy valamennyien az egekig magasztalták az általuk támogatandó, de részükről egyáltalán nem ismert Inotayt, hiszen eljövetelük egyik célja pont az volt, hogy egy korábbi életében nulla teljesítményű, köpönyegforgató embert, most jelöltként fajsúlyosnak, bizalomra méltónak láttassanak, hátha így, a hitelesség látszatát keltve, majd eladhatóvá válik. A felvonultatott „nagyságok” (Karácsony Gergely, Donáth Anna, és Márki-Zay Péter) egyike sem rendelkezik ismerettel a helyi történésekről, a Matkovich féle okirat hamisításos választási csalásokról, vagy pl. a velük szintén egy csapatban evező Inotay barátjaként megvédett, gyerekek megerőszakolásáról, öregek fejének lerugdosásáról, nők feldarabolásáról fantáziáló „Zsizsik-ről”, azaz Fehér Zsoltról. Ugyan így nem tudnak sem Kiss Zsolt pártpénzek elsikkasztásának ügyéről, sem az őt érinthető pedofiliás nyomozásról. Így nem is lehetett tőlük mást elvárni, mint a táboruk jelöltjének felmagasztalását, ami kötelező eleme a választásoknak. Ezért erre nem is szeretnénk szót vesztegetni, hiszen tudható, ha bárki más állt volna köztük Inotay helyén, akkor arról pont ugyanígy és ugyanennyi jót, sőt lehet, szóról-szóra ugyan ezeket a felmagasztaló, menybe emelő beszédeket mondták volna el. Szóval tudjuk, részükről ez volt a kötelező, ezért mielőtt ezeket a kampányban kötelező, sablonosan dicsérő szavakat komolyan vennénk, lépjünk is tovább.
Viszont gratulálnom kell annak, aki Inotay beszédét írta. Zseniális volt, ahogyan a tényeket keverte az érzelmekre ható elemekkel, miközben a hallgatókban a hozzáértés látszatát tudta kelteni, a szöveg felolvasója iránt. Minden elismerésem az ismeretlen íróé. Ha valaha állás nélkül marad, (ez a politikusok háláját és hűségét ismerve könnyen és hamar bekövetkezhet) kérem őt, jelentkezzen a Vácivilág.hu-nál egy állásinterjúra. Előre is köszönöm.(a szerk)
Gratulálnom kell Inotay úrnak is. Én képtelen lettem volna arra a nem mindennapi teljesítményre, amit ő nyújtott. Jól láthatóan, mára egy igazi politikussá nőtte ki magát, hiszen annak ellenére, hogy hamisított okiratok felhasználásával, választási csalással lett alpolgármesterré, szemrebbenés nélkül tudta a beszédében, a tisztességről szóló részeket is felolvasni. Személyesen megtapasztalva szószegő, hazug mivoltát, látva hitoktatókénti „hitehagyását”, ahogy egy fáról lehullott száraz falevélként éppen úgy röppen, ahogy a szellő fúj, és mégis, az a méltóság teljes mód, fennkölt arc, ahogyan képes volt mindezek ellenére a becsületességről „szónokolni”, ez csak elismerést érdemel. Senki nem mondaná meg róla, aki ekkor hallotta először beszélni, és nem ismeri őt, hogy ez az ember valójában egy, a pedofiliás hajlamaival, nők feldarabolni vágyásával büszkélkedő, náci jelvényekkel pózoló, antiszemita barátjait védő, képmutató álnok „szent”, akit 2 évvel ezelőtt, csak mert kellett egy eladható új arc, kirakati bábuként raktak be a tisztességükben teljesen megkopott csalók csapatába.
Hogyan, mit tetszik mondani? Hogy ő egy becsületes ember, aki a Zsizsik félék támogatását csak politikai érdekből és nem meggyőződésből teszi? Hát pont erről van szó. Egy ilyen ember kezébe kormányrudat adni, egy országét, aki, ha kell naponta tudja megváltoztatni a meggyőződésének szerepjátékát???? Na, neeeeem! Nélküle is volt és sajnos van elég hazug, csaló, alja ember a magyar politikában (és a váci képviselőtestületben is).
De azt már látom, hogy Matkovichnak a napjai meg vannak számlálva. A kirakatbáb hamarosan át fog gázolni rajta, amint az érdeke, vagy a feltáruló új lehetőségek úgy kívánják, gyakorolva a pont tőle tanultakat: „…ja, hát ilyen a politika…”. Ugye Juhász úr, erről már sokunknak, egyre többünknek van személyes tapasztalata, hogy mit jelent egy Matkovichval kapcsolatba kerülni, esetleg ne adj Isten, a szavának hitelt adni?
És hát igen, valóban nagyra nőt ez az eddig ismeretlen énektanár. Legalábbis a levegő a tüdejében, és a bőr az arcán. De az legalább igen nagyra. És hát láthatóan vastagra is. Igaz, sok helyen ezt nem méltóságnak, hanem az üresfejűek önteltségének, felfuvalkodásnak, vagy arroganciának hívják. Ahogy nagyapáink mondták, „…a gyümölcstelen ágacska emeli magasra magát, amelyiken gyümölcs terem, az lehajlik gyümölcsének súlya alatt…”. A legtöbb ember már elfelejtette ezeket a régi népi bölcsességeket, meg hát mégis csak egy „nagysággal” van dolgunk, aki a mi városunk szülötte, ezért akármi is legyen a tüdejében lévő levegő neve, az elvárás, hogy ájulj el tőle, ess hasra előtte! A festék, a szép ruha (és vitathatatlan, öltözködni azért a főnök asszonyánál jobban tud) meg úgyis sok mindent eltakar, hiszen olyan világban élünk, ahol a tartalom helyét elfoglalta a smink, a forma, a valós teljesítmény helyét pedig a marketingfogások. A régi mondást is ismerjük: „…nem az számít, ami van, hanem amit az emberek elhisznek…”. És ha most bukik is majd, ettől még lehet két év múlva a választások „üdvöskéje”, hiszen a manipulációs trükkök működnek, az érdek meg nagy Úr.
Anno mosolyogtam, amikor a Pető Tibi, alig 2 éves politikai regnálása után, már olyan, tudományosnak tűnő, mélyértelmű szakszavakat és kifejezéseket használt, mintha egy egyetemi közgazdaságtan órán lenne előadó. Nos, a mi Inotaynk vele is sikerrel felvette a versenyt. Persze lehet, azon szavaknak, amiket használt, a valós jelentését, értelmét már nem ismerte, de hát miért is kellene ismernie egy énektanárnak pl. a csatornázás rejtelmeit, hiszen elég, ha jól lejátssza az elé tett kottát. De csak legalább ne adná méltóságteljesen az okost.
Szóval el kell ismernem, hogy félek. Félek attól, hogy az elmúlt évek FIDESZ-es visszaélései miatt létre jött változtatni akarás, változás utáni vágy, most a 2019-es helyhatósági választáshoz hasonlóan, a még rosszabbakat fogja pozícióba emelni.
Igen, fáj az arról való gondolat, hogy megint csak nem építő, hanem ismét újabb, megint csak semmihez sem értő, a kevélységet erőnek gondoló, maguknak élő, pöffeszkedő, inproduktív emberek fognak újra a parlamentbe kerülni.
A szerk