Felelősség vállalás, vagy számonkérés? Lesz-e külön ítélete a vezetőknek?
Amikor a vezetők bérezésének, jutalmazásának, ill. a számonkérésének kérdését kezdjük el megnézni, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy akár hisz valaki Isten létében, akár nem, erre a kérdésre is mindenképpen két síkon (természetes és szellemi síkon) fog megjelenni egy válasz.
A kérdésre adandó egyik válasz - ami az esetek többségében előbb érzékelhető és sajnos az emberek és a vezetők legtöbbje csak ezzel foglalkozik, mert eddig lát - az a természetes, anyagi világban megjelenő válasz (pl. fizetés). De mindenkinek tudnia kell, hogy téves az a világnézet, ahol Istent a vallásos emberek kitalációjának gondolják. Ő nem egy olyan személy, akit a hit hoz létre és csak a hívők számára és csak egy templom falai között létezik, hanem épp ellenkezőleg, Ő a mi véleményünktől függetlenül létezik és a hit csak egy Hozzá vezető híd, ami által Őt meg lehet érteni, meg lehet érinteni, akivel hit és a hit cselekedetei által lehet közösségbe kerülni. És mivel Ő él, ezért lesz egy elkerülhetetlen másik, szellemi síkon megjelenő válasz is, amelynek árnyékképét áldásnak, vagy átoknak nevezzük, a valóságát pedig az örökkévalóságra szóló Örök Ítéletnek. Úgy gondolom, ha ezzel a ténnyel mi, emberek tisztában lennénk, akkor nagyon sokan, nagyon drasztikusan megváltoztatnánk az életünk folyását és igen hamar átírnánk a cselekvéseinket mozgató motivációkat, belső értékrendünket.
„…. Préd 12:15 A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez]: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
Préd 12:16 Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az]...”
„...Jel 20:11 És láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték.
Jel 20:12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek [könyve]; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
Jel 20:13 És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
Jel 20:14 A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
Jel 20:15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték….”
De most először a feltett kérdésre nézzük meg a földi szinten megjelenő választ
„...1.Tim 5:17 A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak.
1Tim 5:18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára….”.
Vagyis nem kell elvárni egy vezetőtől, hogy ingyen dolgozzon, méltó az ő bérére. Sőt, a Biblia azt mondja, hogy amelyik vezető jól dolgozik, az megérdemelten vesz kettős tisztességet. (-hé timé- ez a görög szó nem csak erkölcsi megbecsülést, hanem árat, fizetséget is jelent)
„…Péld 30:7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
Péld 30:8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
Péld 30:9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!....”
Itt most a „…hozzám illő eledellel…..” részt emelném ki. Arról is beszél a Biblia, hogy a társadalom különböző szintjéhez tartozó emberek a felelősség vállalásuk, a hordozott terhük arányában, annak megfelelően részesültek/részesüljenek ellátásban, vagyis a kommunista egyenlőség elve nem Istentől való üzenet. Természetes, hogy egy polgármester fizetése, vagy egy képviselőé legyen a rangjához és felelőségéhez méltóan megállapítva, ezt nem kell és nem is szabad sajnálni tőlük, ezzel nincsen semmi gond. A probléma abban jelenik meg, amikor ezt, a hatalmi pozícióval visszaélve „kicsit kiegészítik”, vagy amikor úgy foglalnak el egy pozíciót és az azzal együtt járó fizetést, hogy a valós munka és értékteremtés hiányzik.
„…2Tim 2:6 Aki munkálkodik, a földművelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.…”
Vagyis, itt az is egyértelműen meg van fogalmazva, hogy nem csak egy szép bérrel legyen első a fizetési listán, hanem abból a gyümölcsből kapja meg a bérét, amit megtermelt. Tehát nem naplopó, ingyen élő, „megélhetési politikusokra” kell szavazni, akik csak kivesznek a kosárból, miközben értékteremtés helyet csak magamutogatóan pózolnak, hanem olyan vezetők kellenek, akik képesek az értékteremtésre, víz fakasztó, kút ásó emberek, akiknek a munkája mindenki látható eredményt hoz.
Sajnos a legtöbb ember és még sajnálatosabban a legtöbb vezető is az újra elosztásban gondolkodik és azzal kampányol, hogy ő mire költené el a meglévő pénzt és hogyan, hova osztana belőle. Ez egy teljesen hibás megközelítés, ugyanis a fizika törvényei szerint is a mozgatás mindig energiát emészt fel, vagyis az átcsoportosítás egyik végeredménye szükségszerűen mindig a fogyás, hogy 5-ből 4, majd a 4-ből 3 lesz. De ismerjük a mai valóságot, ami megegyezik a ravasz rókáról szóló népmese üzenetével, aki addig „segített” a két kis medvebocsnak igazságosan elosztani a megfelezett sajtot, amíg ő jól nem lakott, mert mindent megevett, a két kis jószágnak pedig csak az üres levegő, a nagy semmi, a sajtnak csak az illata maradt.
Isten ezzel szemben mindig a növekedésben, a gyarapodásban, a megsokasításban és a kiterjedésben gondolkodott, amint meg van írva:
„…..Ézs 9:7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!......”
Vagyis a vezetés célja egy olyan folyamatos növekedés és gyarapodás elérése, biztosítása kell, hogy legyen, ami kiszolgálja a növekvő emberi szükségeket és a növekvő igényeket. A helyes gazdálkodás, a meglévő értékekkel való jó, szakszerű bánásmód egy fontos dolog és ennek része lehet egy adott esetben az átcsoportosítás is, amely „újraosztást” hozhat, adhat tényleges, de mindig csak rövid távú megoldást, viszont hosszútávon a megoldásnak csak a látszatát, érzését keltheti, mert ez a hozzáállás soha nem fogja tudni a valós kérdésekre a valós választ megadni. Hogy miért nem? Mert amire nekünk szükségünk van, az nem csak egy, a minden nap újból megjelenő, létfenntartáshoz szükséges minimális szükség betöltése, pl. étel, (bár a spejz is kiürül, ha mindig csak kiveszek belőle) hanem egy fejlődő, növekvő élet szükségeinek, egyre nagyobb, bővülő igényeinek a betöltése. (mert Isten ilyet életet adott, ahol a családok sokasodnak, a gyerekek növekednek, ezért a kis gyereknek nem csak újabb, hanem nagyobb cipő is kell, 2-3 gyermeknél nagyobb lakás, több ágy kell, egy középiskolás tanulása többe kerül, mint egy óvodásé. Ugye értjük?).
Ebből kifolyólag, amíg egy jó vezető döntései nyomán a kevésből sok lesz és a ma felmerülő probléma holnapra egy megoldott feladattá válik, addig egy rossz vezetés csak feléli a meglévő javakat és megoldás helyett csak problémaként görgeti maga előtt a meg nem oldott kihívásokat. És akkor még nem szóltunk a gátlástalan, sunyi, ravasz rókákról, akik nem csak felélik a meglévő javakat, hanem a maradékot még át is csoportosítják a saját zsebeikbe. Tehát választáskor nem a „ki a kedvesebb, vagy ki a szimpatikusabb” a lényegi kérdés, nem a mosolyától lesz valaki jó, vagy rossz vezető, hanem a lényegi kérdés az, hogy kinél fog a kevés megszaporodni, vagy még az a kevés is elfogyni. Mert lehet, hogy amíg valaki egy kampányban, az emberek érzelmi világának, vagy a félelmeik manipulálásával, hitegetéssel ügyesen el tudja adni magát, és ezzel tud szavazatot szerezni, de közben lehet, hogy pozícióba kerülve képtelen a rászavazó emberek életét egy növekvő pályára állítani.
„…1Kor 4:20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben….”
És Isten a valós szükségre valós választ akar adni. Emlékszünk a versre? …Keserű orvosság durva fakanálban… Hát ne hagyjuk magunkat becsapni, inkább tanuljunk a múltból is.
Vajon egy Toldi Miklósból tudna ma képviselő lenni? Vagy ma is, mint olyan sokszor, megint csak az élősködő, a tényleges eredményt hízelgéssel helyettesítő, a valós értékkel bíró embereket szidalmazó és félelmeik miatt a teljesítményre képeseket elüldöző, kirekesztő udvaroncok tudnak előtérbe kerülni? És a „király”, mert a demokráciában elméletileg a választók kezében van ez a döntéshozó, királyi hatalom, tehát mi vagyunk a „király”, mikor fog rádöbbeni, hogy mikor és miért döntött rosszul? Mert amíg ez a felismerés nem születik meg az emberekben, addig a választásokkor ugyan azt a rossz döntést fogják, fogjuk újból és újból megismételni. És ilyenkor a szavazás után továbbra is a gyalázatosság fog ünnepi tort ülni.
„…….A király megrázta ősz fürtit hajának,
Ködöt vont szemére néminemü bánat,
„Tudom,” monda, „tudom; emlékezem arra
Az oly sokszor megbánt „távozzál” szavamra.
Emlékezem, mikor voltam olyan gyenge,
Hogy az igazmondást nem birám el szembe; -
Mert zsémbes, de hű volt a vén Toldi nálam:
Keserű orvosság durva fakanálban.
„Akkor is... de nem jut már eszembe szava -
Úgy emlékezem, hogy néki lett igaza,
Megbántam a dolgot, nemsoká hogy elment,
S hej örömmel adtam volna a kegyelmet:
De ti azt mondátok, már minden hiába,
A király haragját elvitte sirjába...
Mely hazugságot én most megbocsátanék,
Csak volna életben a régi szolga még.”…….
El kell tehát dönteni: utólag akarunk sopánkodni, sajnálkozni, vagy inkább előre gondolkodva, megfontoltan döntünk.
De a bérezés kérdésénél fontosabb, lényegesebb a számonkérés, felelősség kérdése.
Mivel a mai demokráciának nevezett rendszerben (nem sok köze van az eredeti demokráciához) a választottak a választóktól kapják a felhatalmazást, és az ő adóforintjukból a fizetésüket, ezért egyértelműen a választott politikai vezetőknek van egy elszámolási kötelezettségük a választók felé, hogyan éltek a hatalommal, milyen módon gazdálkodtak, sáfárkodtak a rájuk bízott javakkal, vagyonnal. Ameddig ez a vezetők számonkérése nem jelenik meg a mindennapi gyakorlatban, addig a vezetői visszaélések mindig csak sokasodni fognak. Ez az emberi természet milyenségéből fakad. A számonkérés lényege nem a bosszú, és bármilyen meglepő, nem csak a vezetettek és a meglévő értékek hosszútávú védelmét hivatott szolgálni, hanem a választott vezetők védelmét is, ugyanis amikor az emberek szembesülnek azzal a ténnyel, hogy van, lesz számonkérés, akkor nagyon sokan elkezdenek „megjavulni”, nemet mondani a kísértésekre, stb.
De legtöbbször itt már súlyos gondok vannak, egyrészt mert a legtöbb választott vezető identitás gondokkal küzd. Nem értik, hogy „…Márk 10:44 És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen….” hanem többnek, különbnek, felsőbbrendűnek gondolják magukat, és a választókra nem mint „főnökükre” tekintenek, hanem egy alacsonyabb kaszthoz tartozó, „minek ugrálsz” senkiként kezelik az embereket. Ez helytelen. Olyan embert, aki nem elszámoltatható, akiből hiányzik az alázat, mert az az EGO-ját sérti, ha számot akarnak vetni a dolgaival, nem szabad pozícióba emelni, ha pedig már ott van, el kell köszönni tőle, mert meg van írva:
„…….. Péld 18:12 A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van…….”
És egy vezető esetében a „megromlás” sokkal inkább az általa vezetettekre, vagy a rábízott értékekre, javakra, városra jön rá először és csak utána saját magára. De mindig utoléri őt is.
Másrészt azért sem tud működni az építés, az értékteremtés, mert a hatalomba került emberek egyik helytelen, önromboló, hosszútávon mindig maguknak is ártó, de sokszor mégis sikeres tevékenysége, hogy megpróbálja, ki-ki a maga szintjén vagy leépíteni, kiiktatni a számonkérésnek, az ellenőrzésnek a rendszerét, vagy olyan bábokat ültetni az ügyészi, bírói, vagy felügyelőbizottsági, stb. székekbe, akik a számonkérési jogukat nem, vagy csak formálisan gyakorolják. Ilyenkor először „csak” átszakad a gát és mindent eláraszt a lopás, a korrupció, az igazságtalanság, majd szükségszerűen maga a rendszer, ill. a rendszer fenntartója is bukik, borul, mivel meg van írva, hogy a vezetésnek, a hatalomban maradáshoz és az építéshez csak az igazság és a jogosság tud tartós alapot adni.
„……..Zsolt 89:15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt…….”
„……..Zsolt 97:2 Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége…..”
„……..Ézs 9:7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké………”
Ezért lényeges, hogy a választók gyakorolják azt a jogukat, ami egyben a felelőségük is, hogy rendszeresen számonkérik, beszámoltatják a választott vezetőiket, mert ez segítség a választott vezetők számára is ahhoz, hogy tudjanak megmaradni építő, áldást hozó emberként, jogosságot és igazságot cselekedve.
De ez az emberi számadás volt. Ami ennél sokkal, de sokkal lényegesebb az az, amit jó, ha tud egy vezető, hogy mindannyian meg fogunk állni abban az ítéletben, ahol maga az Élő és Teremtő Isten fog számot vetni kinek – kinek a cselekedeteivel, ill. azzal, hogy azok milyen hatással, következménnyel bírtak mások életére.
„…1Pét 1:17 És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:…..”
„…Kol 3:25 Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás………”
és ott nem lesz lehetőség mellébeszélésre, mert Isten nem csak Igaz Bíró, de Hű Tanú is lesz.
„.Mal 3:5 Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura……..”
De ennek az örökké való ítéletnek van, lesz egy másik kérdése, szempontja is, hogy az adott vezető, hogyan sáfárkodott a rábízott javakkal, természetesen a gazda javára.
„…Máté 25:14 Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nekik. >>
15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16 Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17 Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18 Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19 Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük.
20 És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nekem; íme más öt tálentomot nyertem azokon.
21 Az ő ura pedig monda neki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nekem; íme más két tálentomot nyertem azokon.
23 Monda neki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24 Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; >>
25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentumodat a földbe; íme megvan ami a tied.
26 Az ő ura pedig felelvén, monda neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; >>
27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. >>
28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentuma van.
29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.
30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.>…”
Mit jelent ez az elszámoltatási elv a mai politikai, társadalmi életre átvetítve? Egyrészt elmondja, hogy akár működik az elszámoltatás emberi szintje, akár nem működik (mert már sikerült a pillanatnyi hatalomnak kikapcsolnia az elszámoltatás rendszerét), Isten részéről ez mindenféleképpen meg fog valósulni. Szerencsések azok a vezetők, akik ezt szem előtt tartják, mert a hűséges munkának lesz jutalma, de lesz számonkérése is a bűnnek, a tolvajlásnak és a semmittevésnek is. Sokan azt hiszik, hogy ha itt a jelenben nem buknak le, vagy sikerül elintézniük, hogy ne vizsgálják az ügyeiket, akkor megúszták. Ez egy nagy tévedés, Istennél nincs elévülési idő, hanem csak az ítéletnek egy rettenetes várása.
Láthatjuk, hogy itt az Isteni számonkérésben két elv jelenik meg. Az egyik, hogy mindenünk, amink van, az másnak a tulajdonát (Istenéét) képezi, mi csak olyan sáfárok vagyunk abban, amit azért bíztak ránk, hogy azzal mások javára (és nem a sajátoméra) gazdálkodjunk. Ez ugyan így igaz egy választott képviselő esetében is, akinek a gondozására rábízták a közösség ügyeit, javait. Sajnos sokakból hiányzik az ezzel kapcsolatos felelősség tudat.
És ugyan itt megjelenik a számonkérésnek egy másik elve is:
„…Jak 4:17 Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak…”
Vagyis nem elég az, ha valaki nem tesz rosszat. Az egyik elvárás az, hogy minden eszközzel, lehetőségével tegyen jót!
És most térjünk rá a felelősség vállalás kérdésére. Ugye egyértelmű, hogy a számonkérés a személyes és önkéntes felelősség vállalást hivatott ellenőrizni, ill. pótoltatni. Sajnos nagyon kevés ember rendelkezik azzal a jellemmel, hogy tudjon szembe nézni a hibáival és annak következményeivel, akarván azt a sajátjából kijavítani. A legtöbb embernek nincs bűntudata a lopások miatt, a vezetői pozíciókban pedig a szabad rablás lehetőségét látják. De mit jelent a Biblia szerint a felelősség vállalás?
Erre két nagyon jó példa Dávid esete, egyszer, amikor királyként hozott, emberi becsvágyából fakadó döntése miatt átok alá került az általa vezetett ország, egy másiknál pedig, amikor a Betshabéval való házasságtörését a hatalmával való visszaélésen keresztül, a férj meggyilkoltatásával kívánta elfedezni.
Kezdjük ezzel az utóbbival.
„…Zsoltárok 51:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; >>
2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. >>
3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! >>
4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog]. >>
6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben…”
Az első, amit tudnunk kell, hogy mielőtt Isten ítélne, mindig megadja a lehetőséget arra, hogy az Ő Ítéletét megelőzve, megítéljük magunkat, hogy ilyen módon lehetőséget kapjunk a kijavításra. Vagyis a kijavítás a saját magam hibás, rossz döntésének felvállalásával tud elkezdődni, másrészt ha ezzel az Isteni ajándékkal élünk és tudjuk magunkat megítélni, akkor ezzel el tudjuk kerülni azt, hogy Isten ítéljen el minket.
A felelősség vállalás lényege pedig, amit itt Dávid mondott, hogy „…én vétkeztem…”. Nem mutogatott Betshabéra, pedig az ágyban ketten voltak, nem mutogatott a gyilkosságot végre hajtó Joábra, hanem azt mondta: Én vagyok a vétkes, enyém a felelősség. Nem tagadott, nem mismásolt, nem mutogatott sem másra, sem a körülményekre, hanem azt mondta, én csak én vagyok a vétkes és kérte, hogy isten adjon néki ne csak bűnbocsánatot, hanem tisztítsa is meg az álnokságtól, hogy többet ne kövessen el hasonló gaztetteket. Ebből természetszerűen következik az is, hogy aki nem tudja elismerni a vétkét, az újból és újból azt, vagy másban, de folytatni, ismételni fogja a gonoszságát.
Egy másik példa a felelősség vállalásra, amikor Dávid döntése miatt az ország népe került átok, romlás és isteni ítélet alá.
„…1Krón 21:17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-e meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás...”
Itt ismét láthatjuk, hogy milyen egy jó vezető jelleme, viselkedése, amikor szembesül az általa okozott kárral és romlással. Nem a kibúvót keresi, nem is azt, hogy kit hibáztathatna, hanem szembe néz saját magával és a sajátjából ajánlja fel a kártérítést.
Dávid nem volt (mint ahogy ez még soha senkinek sem sikerült Jézuson kívül) sem tökéletes ember, sem hibátlan uralkodó, mégis ez az egy dolog, hogy tudta a hibáit és az abból származó károkért a felelőségét felvállalni, elég volt ahhoz, hogy egy gazdag, megerősödött országot hagyjon a fiára örökségül. Ez volt a Salamoni királyság. De ezzel a hozzáállásával megszerezze Isten tetszését is, aki mindezekért, ezek után azt mondta Dávidról, hogy
„…Apcs 13:22 És mikor őt elveté, támasztá nekik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi…”
Egy vezetőnek tehát nem kell félni az emberek megvetésétől azért, mert nem sikerült mindent jól csinálnia. A lényeg nem a hibátlanságon, hanem az elkövetett hibák felvállalásán, a felelősség vállaláson és a kijavítani akaráson van.
Adjon Isten ennek az országnak és Vácnak is végre ilyen vezetőket, képviselőket.
