Az alábbiakban egy, a szerkesztőségünknek küldött nyílt, Matkovich Ilona Polgármester Asszonynak címzett olvasói levelet adunk közre.
Tc. Matkovich Ilona Polgármester Asszony
Kedves Ilona!
Kérem, engedje meg nekem, hogy idősebb korú nőként szóljak Önhöz.
Sokat tépelődtem, hogy a legutóbbi városi ünnepség kapcsán egyáltalán szóljak-e, adjak-e egy jelzést, egy tiszteletteljes kérést az Ön számára, annak reményében, hogy ez talán előbbre viheti, segítheti munkáját.
Végül, ha hosszas tépelődés után is, de úgy döntöttem, hogy ezt megteszem, hátha ezzel segíteni tudok Önnek, egy jó irányú változás elindulásában.
Azzal kezdeném, hogy teljesen tisztelem az emberek szabad választásra vonatkozó akaratát és el tudom fogadni azt is, hogy „ízlések és pofonok” különbözőek. Soha senkit nem szóltam meg azért, hogy milyen színűre festi a haját vagy a körmét. Magánügy. Viszont nem illő dolog egy városi rendezvényen, a város nevében, meztelen vállakkal és tetovált karokkal a díjak átadásában részt venni. Ez nem magánügy. Nagyon sajnálom, hogy senki nem volt a környezetében, aki erre figyelmeztette volna. Tudja, nem véletlenül járnak illemórára és tanulják a helyes viselkedési normákat azok, akik ilyen szintű közszereplést vállalnak. Ön nem csak a saját, hanem a munkatársai megjelenéséért is felelős. Emberek elé kiállni, embereket képviselni ez egy megtiszteltetés, de egy felelősség is. Szeretném, ha megpróbálna felnőni ahhoz a feladathoz, tisztséghez, amit jelenleg betölt és a városi rendezvények nem silányulnának közönséges haveri, bulizós partikká, elvesztve ünnepi méltóságukat.
Tudja Kedves Asszonyom, nekem édesanyám azt mondta, hogy egy úrinő még melegben is legalább harisnyát húz, főleg egy társadalmi rendezvényen. Nem szeretném most ide idézni azokat a félhangos férfi megjegyzéseket, amiket a szoknyája alól kilógó „csutkalábakra” tettek, de nőként, még ha személyesen nem is voltam érintett, igen bántó volt ezeket hallani. Biztos vagyok benne, hogy eljutott már Önhöz is az a hír, hogy az öltözködése miatt a városban sokan „káposztás asszonynak”, vagy „kofaasszonyságnak” hívják. Sajnos Ön erre bőséges alapot adott. Mint nő és mint olyan váci polgár is, akit Ön képvisel, szeretném megkérni, hogy vegye a fáradságot és nézzen meg néhány európai ünnepségről készült videót, hogyan öltözködnek azok a hölgyek, akik közszereplőként jelennek meg valahol, vagy akár csak közszereplő férjük oldalán szerepelnek. Utána, kérem tegye ezek mellé a saját, pl. ezen az ünnepségen készült fényképét és látni fogja, miért is nevezik pl. „kofaasszonyságnak”. Úgy gondolom, hogy Ön, egy várost képviselő, reprezentáló polgármestereként nem engedheti meg magának ezt a stílust. Ha a saját igényessége nem haladja meg ezt a szintet (az itt lakókét ellenben igen) félő, hogy minket is, akik itt élünk, ez alapján fognak majd megítélni, mondván: ezeknek sem tellett különbre? Valószínűnek tartom, hogy milliós fizetéséből a ruhatárát is az új szerepéhez illően, kicsit felújíthatná.
Szerkesztőségünk megfigyelte, hogy Ilona szereti a zöldet. A következő képek mindegyike különböző eseményeken készült.
Megértem, hogy irodalmi esteket tartani egy dolog és értelmesen, de mégis szívből, őszintén beszélni, az pedig egy másik dolog. De kérem, ne szégyellje ezt a hiányosságát. Kevesen tudnak jól beszélni, de attól még lehet valaki pl. remek szakember. Javaslom a „Király beszéde” című filmet megnézésre, ahol az angol uralkodó is beszédhibával küzdött, de ezzel szembe nézett, javított és győztesen vette az akadályt (igaz, nála a tartalommal nem volt gond). Önnek is megvan az a lehetősége, hogy felkérjen arra alkalmas embereket, hogy írják meg a beszédét az Ön által kért tartalommal, és azt felolvashatja. Higgye el, ezért nem fogják megvetni. Az élőszó, az emberek előtti élőbeszéd nem ugyanaz, mint cikkeket írogatni. Vagy ha zavarná, hogy más segít ebben Önnek, akkor írja meg előre azt, amit mondani szeretne, csak kérem, legyen értelmes veleje a mondandójának és legyen a hallgatók számára építő üzenete, hiszen ez lenne az egyik dolga egy vezetőnek.
Szerkesztőségünk arra is felfigyelt, hogy Ilona mennyit öregedett az elmúlt 3-4 évben.
Befejezésül még megjegyezném, hogy csak sajnálni tudtam, annak a kopasz fejnek - ismert újságíró, ezért nem kívánom néven nevezni - a tulajdonosát, aki végig egy ablak mögött állva (vagy ülve, de kitartóan) figyelte azt, hogy ki, mikor jött, ment, kivel beszélgetett, stb. Ez, az 50-60-as éveket felidéző stílus nyilván valamilyen félelemből, vagy bizonytalanság érzésből fakad, amire nem ez a gyógyszer, de ha már ezt választották, legközelebb legalább egy függöny mögé bújva tegyék meg.
Aláírás
Egy idősebb korú váci őslakos.
