A Star Wars után szabadon: A kommentökrök támadása.
A héten egy régóta sejthető hír borzolta fel a kedélyeket Vácott: az MSZP-s pártpénzek elsikkasztása miatt indult büntetőügyben rabosították Kiss (Krajcárkeselyű) Zsolt alpolgármestert.
Mit is jelent a rabosítás: az elkövető meggyanúsítása, fénykép, ujjlenyomat és DNS profil bekerülése a bűnügyi nyilvántartóba. Az elővezetésnél bilincs, vezetőszár. A mozgás ebben a formában természetesen korlátozott, de mivel Kiss (Krajcárkeselyű) Zsolt saját jelmondata egyébként is a „Lépésről lépésre haladunk”, most személyesen is megtapasztalhatta, miről is szónokol a hétköznapokban.
A hírt mindenki a saját szájíze szerint kommentálja a különböző fórumokon. A konzervatív média ironikusan pitiáner szocialista belharcnak minősíti, kicsinyes bosszúállásról beszél, a baloldal pedig a Fidesz helyi baklövéseit olvassa politikai ellenfelei fejére, felidézve az „Egyszerűen senkik vagytok” bohóckvartett, a kukafelrúgó ivóbajnokság, vagy a „Mi a f...t tudunk csinálni” káromkodóvetélkedő nevezetes előadásait.
A vélemények nagy része természetesen teljesen tárgyilagos, politikai oldaltól függetlenül követeli a közpénzekre utazó (városunkban van bőven) politikai élősködők felelősségre vonását. Ez elismerésre méltó, köszönet is jár érte, hiszen közös a cél. Más részük viszont totálisan elvakultan, a megtörtént bűncselekményt teljesen figyelmen kívül hagyva fröcsögi jellemtelen baromságait. Ők a kommentökrök.
Mi most megpróbáljuk, hogy teljesen tárgyilagosan leírjuk a történtek talán nem kellőképpen megvilágított részeit, aztán az érintettek döntsék el, elgondolkoznak rajta, vagy csinálják tovább azt, amit eddig is tettek.
Első: az ügy nem újkeletű! 2016-ban indult, és éveken át, több Pest-megyei MSZP elnök próbálta kivizsgáltatni, érezve az esetleges büntetőjogi felelősség kérdését is. Azonban az MSZP feltörekvő ifjabb generációja, beleértve az elnökséget is, ezeket az érveket az asztalról lesöpörve, saját pozícióját szem előtt tartva, az érintettek személyiségi jogai teljes figyelmen kívül hagyásával eltusolta az ügyet. Váltást akartak, hatalomátvételt a maguk hasznára, mindenáron. Igazi megélhetési senkik, tehetségtelenségük meg is mutatkozik az MSZP mélyrepülésében. A konzervatív sajtó az ügyről többször írt, egy cikket fel is idézünk:
Második: mi is történt? Egyszerű, több tucat (az országos sajtó több, mint 50 személyről tud) városi MSZP elnök aláírását „ismeretlen személy” (pontosabban a gyanúsítás alapján a rendőrség szerint Kiss Zsolt) nagy összegű pénzátvételi elismervényekre ráhamisította. Például egyedül Bóth János aláírásával sajtóértesülések szerint 800 ezer forintot vettek fel. Az összeget egyedül a rendőrség tudja, idővel nyilván kiderül, a mi véleményünk az, ha igaz az 50 feletti esetszám, több tízmilliós tételről lehet szó.
Ezeket a jogosan felháborodott helyi elnököket az MSZP vezetése a megyei vezetőkkel együtt partvonalra tette, a 2019-es választáson pedig a váci és megyei MSZP szervezet tiltakozása ellenére az MSZP elnöksége Kiss Zsoltnak szavazott bizalmat. (A választás körülményeivel kapcsolatban a közeli jövőben egyébként lesznek fejlemények, de jelen cikkünknek nem ez a témája).
Ez már olyan szintű megalázás volt a kivizsgálást évek óta szorgalmazó „öregek” számára, hogy megszületett a büntető feljelentés (a feljelentést Bóth János tette meg, de több érintett döntése alapján), sokan kiléptek a pártból, illetve az elnökség néhányukat kizárta.
A konzervatív média tárgyi tévedésekkel telezsúfolt cikkeiben (pl. Bóth János soha nem akart alpolgármester lenni Matkovich mellett a leírtakkal ellentétben, hiszen bizonyos szint alá nem süllyedünk) ezért minősíti hibásan az ügyet „pitiáner belharcnak”, és „politikai sértettségnek”, hiszen nagy összegről van szó, a belharc pedig valójában egy bűncselekmény kivizsgálásának tisztességes igénye. Persze fogalmazhatjuk úgy, hogy ez valóban belharc a régi párttagok és a gátlástalan feltörekvő ifjú törökök között, akiket mindenkin átgázolva csak a pozíció és az ezzel megszerezhető pénz érdekel (a jelek szerint lopás árán is), de kíváncsiak lennénk arra is, hogy miképpen reagálna a sértettséget hangoztató újságíró, ha az ő aláírását hamisítanák rá csalók pénzátvételi elismervényekre? Mi azt gondoljuk, az aláíró ujjainak határozott kitörését követelné, életfogytiglani börtönbüntetéssel kombinálva. És valószínűleg megsértődne, ha ezt „belharcnak” vagy „sértettségnek” neveznénk.
Harmadik: felhívjuk egyes véleményalkotók figyelmét arra, hogy az általuk szeretett és kedvelt, megvédeni kívánt „csináljunkrendetvácon” Kiss Zsolt a rendőrség szerint alaposan gyanúsítható azzal, hogy Bóth János (és több más MSZP vezető) aláírását meghamisítva nem keveset lopott el a pártpénztárból! Ez a cselekedet nem védhető azzal, hogy mit tettek, mit ordibáltak, vagy mit rúgtak fel a helyi konzervatívak, mert ehhez az ügyhöz annak semmi köze nincs! Természetesen elítélendő az is, de itt most egy kedves szókimondó barátunknak az ilyen fajta vitákat lezáró mondatát idézzük, miszerint „Tudom, a k.... anyámat, de most a te k.... anyádról van szó!”!
Bóth Jánost semmi nem kötelezheti arra, hogy eltűrje azt, hogy az aláírásával bárki visszaéljen, azzal pénzt lopjon, majd az ezzel kapcsolatos kifogásait az asztalról lesöpörve a tolvajt támogassa. Ez az ügy pedig erről szól, semmi másról.
Tekintettel arra, hogy a politikusi visszafogottság ránk nem jellemző, aki ennek az ellenkezőjét állítja, véleményében a sértetteket ócsárolja, vagy a tárgytól elterelő taktikával a történteket figyelmen kívül hagyva más témákról hadovál, azt bizony a legnagyobb örömmel nevezzük el kommentökörnek. (Ha sokat szerepel, akár a Bestiáriumba is bekerülhet ezzel az elnevezéssel!)
Egyben azért arra is felhívjuk a figyelmet, hogy számukra kedves védencüknek előbb-utóbb bírósági tárgyalása is lesz, ahol sorra vonulnak majd fel a sértettek tanúként, több tucatnyian. Biztos, hogy megfelelő védekezési taktika az, hogy az elvakult idióták most is a sértetteket alázzák emberi mivoltukban? A megbánás a megbocsájtás reményében nem lenne célravezetőbb? Persze mindenki csinálja úgy, ahogy jónak látja.
Kiss (Krajcárkeselyű) Zsoltnak egyetlen lehetősége maradt, visszavonulni a közélettől. Ezzel el is lehetne kezdeni az általa áhított rendcsinálást Vácott, személyes példamutatással. Egyébként is hazudozásai, állandó helyezkedései, árulásai (akár saját pártjával szemben is, hasonlóan a példaképének tekintett Pénzhiénához) már rég méltatlanná tették arra, hogy a közpénzből tartsa el magát. Bár, ahogy ügyei állnak, ingyen ellátást fog kapni hosszabb időre, végső soron az is közpénz. Mondjuk, ezt nem sajnáljuk tőle, hiszen kiérdemelte!
Visszavonulásának hiányában a poklot szabadítja rá a választási kampányban Matkovich Ilonára, akit bár nem kedvelünk, erről az ügyről nem tehet. Ha viszont továbbra is támogatja, az már a saját döntése, de ebben az esetben viselje el annak következményeit is.
Mi biztos nem leszünk visszafogottak.
