És akikre szükség lett volna
Folytatás: A másik kihívó.
Tehát említett egy másik csapatot is. Arról, azokról mit lehet tudni?
A másik erőtér dr. Bóth János körül alakult ki, olyan emberekből, akiknek már volt egy múltja, valós tapasztalataik és mindenekelőtt fajsúlyuk. Pl. dr. Bóth János, Csereklye Károly, dr. Jakab Zoltán és még sorolhatnám. Ezt a csapatot a valós tenni akarás hozta össze, amit nem korlátoztak, nem torzítottak már egyéni ambíciók. Az említettek már mind voltak városi, megyei és/vagy országgyűlési képviselők, az itt összegyűltek közül mindenkinek megvolt a saját egzisztenciája, senkit nem motivált a képviselői fizetés. A megbeszéléseink pedig arról szóltak, hogy a városi élet mely területén mit és hogyan lehetne tenni azért, hogy előrébb jussunk.
Hogyan lehet valaki jelölt egyéni ambíciók nélkül?
Egyéni ambíciók alatt az én, az ego és a saját érdek, haszon érvényre juttatását értem. A Bóth János már nem akart karriert befutni, Csereklye Károllyal együtt már csak egy dolog érdekelte őket, hogy meglássák azt, hogy a város vezetése arra alkalmas emberek kezébe került. Egyikőjük sem akart már polgármester lenni, de még alpolgármester sem, viszont szerették volna meglátni egy új generációnak a megjelenését, akik a jövőben alkalmasak lesznek, lehetnek majd egy tisztességes munkára. Ők azt a szerepet szánták, képzelték el maguknak, hogy a háttérben állva a tapasztalataikkal, felhalmozódott tudásukkal, szakmailag segítsék a többiek munkáját.
Azt mondta, hogy voltak közös megbeszéléseik, egyeztetéseik a Matkovich féle csapattal. Akkor mégsem zárkóztak el tőlük?
Amikor egyeztetések, megbeszélések zajlottak, még nem volt „Matkovich csapat”, csak egy egyszemélyes, törtető Matkovich. Természetesem mi is összefogásban gondolkoztunk, de nem elvek nélkül, hanem egy értékrend megvalósulása mellett.
Ez mit jelent, mi az, hogy egy értékrend mellett?
Hadd mutassam ezt meg néhány konkrét példán keresztül. Nem zárkóztunk el a JOBBIK-tól, de megmondtuk, hogy Kászonyi nem. Tisztességes emberekre kértünk tőlük javaslatot. Így került képbe tőlük egy 4 diplomás tanár, akit szintén Nagy Péternek hívnak, a Boronkayból, akit el is küldtek egy meghallgatásra. Őt támogattuk is. Később amikor a Fehér/Kászonyi duó elárulta a saját tagságát és a Matkovich mögé állt, akkor gyakorlatilag megszűnt a JOBBIK, mert sokan átmentek a MI Hazánkba, ő meg nálunk maradt. Ugyan így a Kiss Zsolt is, az elkövetett sikkasztása és a Pető kiszolgálása miatt még, mint lehetőség sem jöhetett szóba, pedig mindenki tudta, hogy sokadik ciklus óta nyeri egyénileg a körzetét, aki egy „stabil” szavazat lehet, de így sem akart senki sem vele együtt dolgozni. Persze jogos az a kérdés is, hogy mennyire tekinthető stabilnak egy olyan ember, aki már mindenhol eladta magát, ahol ebből haszna volt. Szóval ők, meg a hozzájuk hasonló személyek nem fért bele abba az értékrendbe, amit tisztességnek neveznek, ezért inkább legyen kevesebb képviselő, de ilyen emberekkel nem akartunk közösséget vállalni, főleg nem együtt dolgozni.
A Ferjancsics?
Ő önállóan próbált helyezkedni. Igyekezett nem elkötelezett lenni senki felé, hanem mindent kihasználni a maga javára és megtalálni egy zsaroló pozíciót, egy szürke háttér eminenciásként szerephez jutni. Amikor a konkrét ajánlatával előállt és azzal, hogy cserében ő akar a lista elsőhelyén lenni, akkor egyértelmű lett, hogy neki sem lehet helye a csapatban.
Így nem lehetet könnyű jelölteket találni.
Valóban, de már elmondtam. Ez a társaság nem megélhetési pozíciót keresett akkor, amikor vállalta az indulást, hanem tenni, ténylegesen cselekedni akart a városért és az itt élő emberekért. És persze azért próbáltuk megérteni, felmérni az erőviszonyokat és egy olyan megoldást találni, hogy a következő 5 év ne frakciók csatározásáról szóljon, hanem meg legyen az értelmes munka lehetősége. Ez ugye most nem működik, mert képtelenek a tisztesség határain belül együttműködni a város országgyűlési képviselőjével a Rétvári úrral, pedig erre szükség lenne.
Ez alatt mire gondol?
Várható volt, hogy egy összefogás helyi szinten nyerni fog, de ettől még a városnak egy kormánypárti országgyűlési képviselője van. Vele tudni kellene együtt dolgozni, a meglévő értékrendi, vagy érdek különbségek ellenére is, ha a város fejlődését szeretnénk látni. Mi például ezért döntöttünk úgy, hogy felvállaljuk dr. Néveri István jelöltkénti támogatását. Úgy gondoltuk, hogy ő talán alkalmas lehet arra, hogy hidat építsen a két oldal, a „Duna két partja” között, és ne párt csatákról, frakció harcokról, hanem végre építésről szóljon a képviselői munka.
Nem féltek attól, hogy győzelem esetén átáll majd?
Ha egy szakadékot nem tudok átugrani, hidat kell építeni, amit sokszor bizalomnak hívnak. De azért arra készültünk, hogy a testületben többségben lesz az összefogás, mint ahogy ez meg is valósult, vagyis nem lettünk volna megkerülhetőek. Amikor ez a gondolat megszületett és elindultunk ebbe az irányba, akkor pl. a JOBBIK közgyűlése is megszavazta, elfogadta dr. Néveri István jelöltségének támogatást. Vagyis, ha az elképzelésünk megvalósul, akkor ő lett volna a polgármester, de egy, azért a gyeplőt kezében tartó többségi, tényleges változást akaró „összefogás” testületben. És természetesen ezen döntésünk előtt vele is, oda-vissza alapon tisztáztunk jó néhány elvi kérdést. Pl. részünkről ilyen megfogalmazott elvárás volt, hogy a múlt pénzügyi visszaéléseinek felgöngyölítése nem maradhat el, még ha FIDESZ-s „politikus is érintve van, vagy az ifjúsági és sportélet jelentősebb és nem foci centrikus támogatása, ő pedig tisztában volt a saját hiányosságaival és igényt tartott arra, hogy szakmai kérdésekben a régiek (Bóth, Csereklye) álljanak mögötte és valósan segítsék a munkáját. Titulusokat, fizetést senki sem kért. Egyetértés volt abban is, hogy minden pályázati lehetőséget meg kell ragadni, ill. ide kell hozni olyan beruházásokat, amelyek munkahelyeket és hosszútávon adó bevételt teremtenek, hogy önálló, saját lábán is megálló pénzügyi helyzetbe kerüljön a város és ne kormányzati támogatástól függjön. Ő is megértette, hogy egy várost megépíteni csak egy ténylegesen közös összefogással lehet, aminek érdekében mindenkinek tudni kell egészséges kompromisszumokat is kötni, de természetesen nem elvtelenül. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden könnyű volt, hiszen a résztvevők többsége, majdnem mindenki az élete során valamilyen területen „dirigáláshoz” szokott vezető volt, vagyis voltak csörték, de ezek inkább előre vitték a dolgokat.
Ez, amit elmondott, olyan jól hangzik. Hol csúszott félre?
Nem kalkuláltunk azzal, hogy a két JOBBIK-os a Fehér és Kászonyi eladják magukat és a JOBBIK logót, átlépve a saját alapszervezetük döntését. Nem kalkuláltunk azzal sem, hogy az országos DK cserben hagyja a helyi szervezetét és egy olyan ember, Krauze István helyet, aki évekig, valós ellenzékiként tette a dolgát a városért és a DK-ért is, most egyszerűen kukába löknek egy olyan Matkovich miatt, aki semmit nem tett az asztalra. És hát legnagyobb meglepetésként az ért mindenkit, hogy az MSZP is elárulta dr. Bóth Jánost és egy MSZP pénzeket elsikkasztó Kiss Zsolttal összefogva részt vett dr. Bóth Jánossal szemben egy választási csalásban.
Hát igen, ez így együtt valóban sok lehetett.
Igen, sok volt és hirtelen jött. Mégis úgy gondoltuk, hogy az emberek megnézik majd azt is, hogy ki áll a név mögött. Sajnos nem egészen így történt. Utólag szembesültünk azzal, hogy bár látszólag csönd volt, de a felszín alatt az előző vezetéssel szemben izzott az elégedetlenség. A szavazatok száma megmutatta, hogy az emberekben rendkívül nagy volt a vágy a változásra és megint egy olyan helyzet alakult ki, hogy sokan azt mondhatták, hogy mindegy, hogy ki lesz, csak ezektől szabaduljunk már végre meg. Hát ez a rész meg lett, de akik helyettük jöttek, semmivel sem jobbak, sőt, szerintem még rosszabbak is.
Nem türelmetlen egy kicsit, lehet időre van szükségük?
Nem, ez nem türelmetlenség. Azt mindenki tudja, hogy sok mindenhez idő is kell, de ha valaki nem kezdi el művelni a kertjét, nem vett búzát, borsót, kukoricát, nem ültet szőlőt, meg gyümölcsfákat, akkor hiába kap akármennyi időt, ott csak továbbra is a gaz fog szaporodni és sokasodni. És hát azért már eltelt 2 év. Mi olyan történt, ami előre mutat? Fedezik, védik a Zábó sikkasztását, titkolják azt, hogy mikor, hol, mi történt. Még képviselőnek sem adnak információt, tájékoztatást a döntéseikről és még sorolhatnám. Még a Pető törvénytelenségein is túl tesznek, pedig ott is történtek igen szépen érdekes dolgok.
Most mit csinálnak?
Egyrészt próbáljuk figyelemmel kísérni az eseményeket, ill. szeretnénk segíteni a korrupciós ügyek feltárásában, de ezt idáig folyamatosan gátolták, akadályozták azzal, hogy sem közadat kérésre, sem képviselői kérdésre, természetesen teljesen törvénytelenül nem válaszolnak. Úgy mondhatnám, hogy egy minden törvényt felülíró Matkovich diktatúra van. Mintha ő maga, vagy a szava lenne a törvény.
Most, hogy idáig eljutottunk, szeretnék a talán legizgalmasabb kérdésre rátérni.
És pedig?
Többször elmondta, hogy választási csalással, az embereket becsapva, megtévesztve nyertek. Ez hogyan történt? Folytathatnánk ezzel?
Természetesen.
