MATKOVICH SZíNRE LÉP, AVAGY MEGALAKUL A SZAVAD 2. rész

nagypeterduna Hová lettél és mi lesz így veled, te szép város?

 

 

 

 

 

 „Hová lettél és mi lesz így veled, te szép város? 

Meddig, meddig borít még el az élősködők hada?

Jöjjön el végre számodra is az öröm és a szabadulás napja”

 

 

2. rész, folytatás, Matkovich színre lép, avagy megalakul a SZAVAD

nagypeter11

Tehát megszületett a SZAVAD gondolata?

Nem. A gondolat az volt, hogy jó lenne, ha a képviselőtestületben arra érdemes, nem megélhetési, hanem értékteremtésre képes, nem a maguk hasznát kereső, hanem valóban a közösségért, másokért dolgozó emberek ülnének. Olyanok, akiknek hiteles, ellenőrizhető előéletük van, kipróbáltak és akikről feltételezhető, hogy ha pozícióba, hatalomba kerülnek, akkor sem fognak „elszállni”, mert a jellemük miatt képesek a hatalom adta lehetőségeknek, kísértéseknek ellenállni és az azzal együtt járó felelőséget, terheket torzulás nélkül hordozni. Bibliai elvek alapján gondolkodtam. „……Ne legyen új ember, hogy felfuvalkodván az ördög tőrébe ne essen……”, vagyis minimum 40 éves, vagy e feletti. Legyen saját egzisztenciája, azaz ne a megélhetés lehetőségét jelentse számára a képviselőség, hanem inkább áldozatot, lemondást. Legyen kipróbált, legyen jövőképe, forrásfakasztó, vagy a meglévő megőrzésében gondolkodó legyen. Tudjon együtt dolgozni másokkal, de ez ne elvtelenséget jelentsen. Ilyen, és más hasonló szempontok alapján gondolkodtam a keresésében.
És tudtam, hogy egy ilyen embert nagy valószínűséggel nem fognak a pártok felkarolni, mert ez a típus problémás lehet a már kialakul belső t hierarchia számára, főleg, ha az ottani vezetésben a „megélhetési” emberek dominálnak. Ezért két dolgot láttam magam előtt feladatként. Egyrészt megtalálni azokat az embereket, akik tudnák építeni a várost, másrészt számukra megteremteni azokat a feltételeket, amik egy értékteremtő munkához kellenek, hogy ne legyenek egy elvtelen, vagy egy rosszul alkalmazott, országos pártfegyelem, vagy pártérdeki elvárások által megkötözve, hanem tudjanak szabadon, lelkiismeretesen dolgozni.

Ez konkrétan hogyan történt?
Elkezdtem keresni, kutatni azokat az embereket, akikről valamilyen ok alapján úgy gondoltam, hogy a munkájuk, személyük áldásos lenne a város számára, majd elkezdtem udvarolni nekik, hogy mozduljanak ki a megszokott világukból és vegyék fel magukra azt a terhet, amit egy tényleges város vezetés jelent.

Ezeket keresni kellett? Meg udvarolni nekik, győzködni őket? Hát az, hogy valaki képviselő lehet, az nem egy tisztesség?
Hát persze, hogy kellett. Egyrészt ma már nem tisztesség képviselőnek lenni, annyira lejáratták a haszonleső élősködők ezt az eredetileg nagyon szép megbízatást, másrészt az ezen feltételeknek megfelelő embereknek meg volt/van a saját egzisztenciája, családja, volt mit csinálniuk és mindegyik alapból elkerülte azt, amit képviselőségnek hívnak.

Miért?
Mert pontosan tudták, hogy a képviselők fele az ő vállalkozásukban esetleg portás, vagy még az sem lehetne, és nem kívántak hiábavaló vitákat folytatni olyan szinten aluli emberekkel, akik legtöbbször csak az egojuk érvényesítését keresték, de igazából semmihez sem értettek, viszont a szavazatukkal ugyanúgy bele tudtak szólni, de csak okoskodni a dolgokba.
Az általam kereset emberek feladatban, azok megoldásában, értékteremtésben, építésben gondolkodnak, a mai „politikusok” jelentősebb része meg a túlélésben, a hullámlovaglásban, önmaga helyezésében. Tettek helyet üres, önreklámozó, vagy felelőséget hárító handa-bandázásokba, önigazoló megmagyarázásokba, másra mutogatásba menekülnek. Ez a két szemléletmód és hozzáállás nem bírja egymást, összeegyeztethetetlen. Ön vállalna orvosként műtétet úgy, hogy a városból maga mellé szavaznak még mondjuk 5 másik embert, (legyen egy tanár, egy kertész, egy gépész, egy mérnök, meg egy munkanélküli, de kedves ember) akik majd megszavazzák, hogy mikor, kit, milyen sorrendben, mire és hogyan műtsön, közben milyen kést, vagy gyógyszert használjon, vagy mit nem használhat?
Szerintem, egy orvos ennek még a gondolatától is elzárkózna. Vagy Ön befeküdne betegként egy ilyen műtőbe? Ugyan így, akik képesek az értékteremtésre, nem akarnak semmihez sem értő élősködők, hozzá nem értők szavazatai alapján dolgozni, vagy az energiájukat ilyenekkel folytatandó vitára fecsérelni. Ők tudják, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálni és azt is tudják, hogy azt kivel kell, vagy kivel tudják megtenni, vagy mikor, mit, kivel kell megbeszélniük. Ezek az emberek elvekben, értékrendekben és nem kiegyezésben gondolkodnak. Tisztában vannak azzal is, amihez nem értenek, de van bennük alázat, hogy kérdezzenek és azt is tudják, kit kell megkérdezni. Nem bohócok. Ők a sikerességet valós, fogható eredményekben, mérhető teljesítményben, a konkrét feladatok tényleges megoldásában és nem túlélésben, nem is pozíciószerzésben, vagy üres magyarázatok gyártásában mérik. Az önértékelésük nem a lájkok számától, vagy közvéleménykutatások népszerűségi adataitól függ.

Tudna, mondana néhány nevet, akiket megkeresett?
A mai napig meg vagyok győződve arról, hogy pl. Fábián Gábor úr nagyon jó polgármestere lett volna ennek a városnak és nagyon sajnálom, hogy nem vállalta. De az elsők között kerestem meg dr. Molnár Lajos bácsit, Csereklye Károlyt és a mostani képviselő Molnár Nándit is, de a volt főépítészünket, Fhilip Frigyest is hiányolom a városból, hogy néhány nevet is mondjak. A Matkovichot csak jóval később, még pont a Csereklye Károly javaslatára hívtam meg, hogy legyen egy újságíró is közöttünk. Őt nem ismertem.

Hogyan alakultak az események? Mi történt?
Lassan, 2014 tavaszára eljutottunk odáig, hogy rendszeresen találkoztunk, beszélgettünk a lehetőségekről, ízlelgettük, forgattuk ezt a dolgot, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Végül eljutottunk odáig, hogy akkor vágjunk bele és ehhez hozzuk létre a szükséges jogi keretet. Ennek érdekében megbeszéltük az alakuló ülés időpontját. És azt hiszem, itt rontottam el nagyon.

Ez mit jelent, hiszen, ha jól értem az eddig elmondottakat, jól haladtak előre.
Eddig igen. De én nem kívántam lapot osztani egy Matkovichnak, akit ekkora egy fajsúlytalan, állandóan csak én-én és én típusú, mindig dominálni, magát középpontba helyezni akaró, de tényleges értéket teremtő munka végzésére alkalmatlan személyiségnek ismertem meg, akinek minden felvetése arról szólt, hogy hogyan kell eladni magunkat és mivel (pl. pad festés, szemétszedés) lehet ismerté válni, szavazatot szerezni, ami teljesen ellentétes volt azzal az értékrenddel, amit én képviseltem. Ő megszerzésben, én létre hozásban gondolkodtam. Számomra ekkor már kezdett láthatóvá válni, hogy számára a pozíció, a hatalom valamiért cél, és nem a munkavégzéshez szükséges jogosultság lehetőségét jelenti. Én érték teremtésben, ő meg „hogyan adjam el magamat”-ban gondolkodott. Én a Fábián Gábort szerettem volna helyzetbe hozni, ő saját magát akarta pozícionálni. Megkérdeztem valamiről a Gábor, vagy a Lajos bácsi véleményét és ő válaszolt helyettük, vagy rátromfolt. Nem volt olyan beszélgetés, amire ne ő akarta volna rátenni a zárószót, ahol nem az ő dominanciájának kellett volna megjelennie. Itt én rontottam el. Már itt ütközni kellett volna vele, de sajnos nem tettem meg. A többiek pedig, talán mert nő volt és rajta kívül senki nem volt törtető, senki nem hajtott pozícióra, mindig udvariasan végig hallgatták és eltűrték a szereplését. Én is. Ez nagy hiba volt részemről, ezt az állandó helyezkedését nem lett volna szabad megengedni. Egy képviselőség nem rólam kell hogy szóljon és nem is értem, az én fontosságomért van.

Hogyan lett ő a SZAVAD arca?
Hogyan, hát egy becstelen ármánnyal, amit láttam, de nem szóltam róla a többieknek.

Ez mi volt?
Az alakuló ülés előtt pár nappal megkeresett Matkovich azzal, hogy intézzük, irányítsuk úgy az alakuló ülést, hogy mi ketten legyünk az elnök és az elnökhelyettes. Ezen én nagyon felháborodtam és talán túl finoman magyaráztam el neki, hogy ez, amit mond, egy aljas dolog. Hogyan képzeli? Be akarja csapni, ki akarja használni a Fábián Gábort, a Lajos bácsit és azokat, akik bizalmat adtak ennek a közösségnek? Hogyan gondolja? El akarja lopni, önmaga számára sámliként akarja használni ezeknek az embereknek a nevét, évtizedes munkával szerzett jó hírét? Arra akar rávenni, hogy körön belül csináljak vele egy külön kiskört, kihasználva, becsapva, megcsalva a többi embert? Mondtam neki, hogy ez aljas dolog, én ilyet soha nem fogok csinálni, hogy bárkinek is a bizalmával visszaéljek, másodsorban én a Fábián Gábort és a Lajos bácsit szeretném ezekben a pozíciókban látni, nem őt és nem is magamat.

Erre ő?
Nem szólt semmit, én meg ott hagytam, mert ezzel lezártnak, megbeszéltnek gondoltam azt a kérdést, de ő, akkor ezt még nem tudtam, álnok kígyóként tovább siklott.

Ez mit jelent?
Hirtelen „felpumpálta” a leendő tagságot és hozta magával a barátnőit, a férjét, akiket naivan befogadtunk, majd egy betanított embere az alakuláskor azonnal felállt, „hogy ne húzzuk az időt, ő javasolja a Matkovichot elnöknek” . Azonnal tudtam, hogy ezt előre megbeszélte vele a Matkovich. Ott ültem és azon rágódtam, hogy most mit tegyek. Leplezzem le a Matkovich aljas álnokságát és akkor lehet, még meg sem alakultunk, de már szét is esik az egész, vagy inkább próbáljam meg finoman kezelni a dolgot. Sajnos rossz döntést hoztam. Akkor kellett volna, „face to face” ott mindenki előtt elmondanom a háttér játékát, hogy csak létrának kívánja használni az embereket, akiken felkapaszkodhat, de nem tettem meg, hanem inkább belementem abba a manőverezésbe, hogy háború nélkül szereljem le.

Ez mit jelentett?
Szépen elmondtam, hogy miért látom nála sokkal alkalmasabbnak a Fábián Gábort és a Lajos bácsit, miért őket szeretném, de ők is elvégzendő feladatba, munkába gondolkodtak és nem akartak pozícióért kardoskodni, hanem hagyták, hogy legyen a Matkovich az arc, az elnök, ha már annyira az akar lenni és maguk elé engedték őt. A barátnők azonnal el is kezdték megszavazni, szóval egyrészt tökéletes volt az előre megtervezett koreográfia, másrészt ügyesen azonnal javasolta, hogy akkor legyen a Gábor és a Lajos bácsi a helyettese, ill. már utólag látom azt is, hogy egy Lajos bácsi, egy Fábián Gábor túl udvarias és túl úriember ahhoz, hogy egy ilyen önjelölt törtetővel leálljon vitázni. Meg azt hiszem, ők sem ismerték akkor még a Matkovichot, hanem elfogadták, mivel én hoztam előtte őt oda és én mutattam be, mint egy újabb leendő csapattársat. Már látom, hogy akkor nekem kellett volna egyszerűen elzavarni onnan a Matkovichot, még akkor is, ha ez feszültséggel, vagy látszólag megosztottsággal, meg a barátnői távozásával is járt volna. Nem tettem meg, mert úgy gondoltam, hogy azzal, hogy az elnökségben ott van két elismert ember, majd kezelhető lesz ez a helyzet.

Miért nem Önt javasolták, ha ön volt a motorja a dolgoknak?
Javasoltak, de én nem vállaltam, mert magamnál sokkal alkalmasabbnak tartottam pl. a Fábián Gábort. Már korábban is elmondtam mindenkinek, hogy én őt, és hozzáhasonló embereket szeretnék támogatni, hogy szívesen segítek nekik a háttér munkában, de én nem vágyódom semmilyen szerepre.

Akkor elmondható, hogy a SZAVADAT Ön hozta létre, a Matkovich meg csak ügyesen lenyúlta?
Igen, végül is én hoztam össze ezt a közösséget, de nem magamért. Engem nem motivált sem pozíció, sem hatalom szerzése, ahhoz pedig meg még túl naiv, hiszékeny és tapasztalatlan voltam, hogy át lássam ezeket a hatalomszerzési trükköket. Ma ez már másképpen lenne és látom azt is, hogy ez egy alaphozzáállás Matkovich részéről. Saját munkája, saját személyének értéke, amiből mások profitálhatnának, az nincs, de ügyesen összelopni, maga mögé csalni, saját hasznára átcsoportosítani mások, sok éves munkával megszerzett elismertségét, ez megy neki, ezt amint látjuk, jól csinálja. Helyezkedni, szerepelni, törtetni, a magamutogatás, az egy diszkótáncoshoz illő módon megy neki, de forrást fakasztani, plusz értéket létrehozni már nem tud. De nem is akar. Ő szerepelni szeret, abban találja meg a sikerélményét és fontosságát.

Mi történt ez után?
Matkovich elkezdett nyomulni, intézkedni, szervezkedni, ami számomra elfogadhatatlan lett, mert ő, amint már mondtam, nem érték teremtésben, nem a jövő építésében gondolkodott, hanem hogy mivel tudja eladni magát, hogyan tud népszerűvé lenni. Ő a reklámot kereste, hogy menjünk padot festeni, meg szemetet szedni, mert arról majd jó híreket tudnak írni az újságok, én viszont a dolgok gyökerét akartam megragadni, a múltat rendbe tenni és a jövőt építeni.

Mit jelent a múlt rendbe rakása, a jövő építése?
Az őseim kulákok voltak. Talán ezért, de az én génjeimben az van, hogy a gyümölcsöt nem lopni, nem vásárolni, nem kölcsön kérni, nem is fényképen mutogatni, hanem megtermelni kell. Én azt tanultam, hogy ez azzal kezdődik, hogy kézbe veszem a kapát, az ásót, meghajtom a derekam, terhet hordozva áldozatot hozok a jelenben azért, hogy az a kevés, ami ma van, az holnapra többé váljon. Persze ezzel nem lehet gyors ismertségre és népszerűségre szert tenni, ennek a hozzáállásnak évek, évtizedek után van látható eredménye. Ugye ezt a munkát helyettesíti az, amikor leülők kávézni egy ilyen emberrel, majd erről kiteszek egy fényképet az újságba, ezzel azt mutatva, mintha ő is olyan valaki lenne, mint az, akivel együtt kávézgat. Ez szimpla csalás, az emberek becsapása, a másik ember hitelességének az átcsoportosítása magamhoz, ami a láttatás törvénye alapján működő csalás. De működik, és akiben nincs tisztesség és valós értékek utáni vágy, az él is ezekkel az olcsó fogásokkal. (most ugyan ezt a technikát látom alkalmazni egy újonnan felemelkedő „üdvöskénél” is, aki húszon éves létére „nagy tudásúként” osztja az észt) A fiaimnak mindig azt mondtam: ne attól legyél valaki, hogy Nike van rajtad, vagy hogy kezet fogod veled az X Y „nagyember”, hanem olyan ember legyél, hogy a Nike érezze megát megtisztelve, ha felveszed a pólóját és a te veled való kézfogás jelentsen értéket mások számára. Számomra a vezetés nem átcsoportosítást, nem a meglévő újra osztását, hanem a kevés megsokasítását jelenti. Nem a vezető személyének, hanem az elvégzendő feladatnak kell középpontban lenni, a dolgok, a történések nem a vezetőért vannak, hanem pont fordítva, a vezető van másokért, a dolgokért, és hogy jó dolgok történjenek, ill. hogy a jó dolgok végre megtörténjenek. Nem azért vannak az emberek, hogy a vezetőt sztárolják, körbe ugrálva kiszolgálják és emeljék, hanem a vezető van azért, hogy a mellette lévőket felemelje. Szóval hamar rájöttem, hogy a Matkovich képviselte értékrend, amilyen irányba elkezdte vinni a dolgokat és az, amiért én ezt az egészet elkezdtem csinálni, köszönőviszonyban sincs, összeegyeztethetetlen, kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, ahhoz én nem tudom adni magamat, úgy, hogy 2014 tavaszán el is köszöntem a SZAVAD-tól.

Mi történt a későbbiekben?
Ekkor ez még egy ígéretes mozgalommá lehetett volna, ha megmarad az eredeti értékrend és irány. Azok alapján már együtt volt 20-30, valós fajsúlyú, tényleges értéket hordozó olyan személy, akik képesek lettek volna és készek is voltak arra, hogy érdemlegesen tegyenek azért, hogy ebben a városban végre jó dolgok történjenek, de sajnos ahogy én sem, úgy közülük mások sem álltak fel a Matkovichval szemben, hanem mindenki csak szépen elszivárgott és ott hagyta őt, vagy formálissá vált a jelenléte. Mire eljött az ősz, addigra azoknak az emberek a nagy része, akikért ez az egész lett és akikkel ténylegesen, érdemben dolgozni lehetett volna, már nem voltak ott, a 2014-es választásra a SZAVAD a változásra vágyók számára egy kecsegtető, de már csak egy üres névvé lett, amit persze a kívül állók akkor még nem láttak. Matkovich pedig ezen keresztül ügyesen, tovább helyezte és árulta magát.
Miközben egyénileg majdnem a legkevesebb szavazatot kapta, mégis mások neve listán bevitte őt a testületbe. A csalás, a hazugság meg folytatódott. Ebben mesteri. Pesten azzal adta el magát, hogy itt egy milyen komoly civil szervezett vezetője, kik vannak vele, kik a helyi támogatói, akik persze nem tudták, hogy ők a Matkovichot támogatják, de a szálak sehol nem értek össze, úgyhogy az egyik helyen lehetett hivatkozni arra, hogy máshol mekkora nagy ász, máshol meg azt adta el, hogy az egyik helyen mennyire méltányolják, elismerik és támogatják. Ez szimpla csalás, de idáig bejött neki. Viszont látható, hogy bár ez a csalásos trükk egy pozíció megszerzésére elég lehet, de utána ott már tényleges értékteremtő munkához kevés. Fel lehet vonultatni a „nagy neveket”, lehet együtt fényképezkedni országosan ismert személyekkel és így lehet azt láttatni a nagyközönséggel, mintha lenne az, ami nincs, de ez szemfényvesztés. A vadnyugati filmekben az ilyen szemfényvesztőket forgatták meg szurokban és tollban.

Akkor mondhatjuk, hogy a SZAVAD nem az, ami volt?
Soha nem lett az, amiért elindítottuk, mára meg csak Matkovichot fenntartó üres név, amivel próbálja, ill. el tudja adni még magát.

Aztán Ön is elindult polgármester jelöltként, pedig azt mondta, hogy nem vágyott ilyen szerepre.
Így igaz, de miután már egyre láthatóbb lett, hogy nem csak a szám jár, hanem valóságosan próbálom leleplezni a városban folyó sikkasztásokat, csalásokat, elkezdtek egyre többen nyúzni, hogy induljak el, mert nem látják azt a jelöltet, aki tényleg akar és talán tudna is változást hozni. Végül belementem. Ezért volt, hogy amikor én felvettem a gyűjtéshez szükséges lapokat, akkor már többen leadták a magukét.

A végeredményt tudjuk. Mi történt a 2014-es választások után?
Én tovább csináltam és csinálom most is a magam egyszemélyes, „leplezzük le, fogjuk meg a város pénzét ellopókat” harcomat, de úgy tűnik, valakik nem díjazták, hogy rendre megpanaszoltam az ügyészség ezekkel kapcsolatos megszüntető határozatait, sőt kértem annak kivizsgálását, hogy mi az oka annak, hogy a legegyértelműbb ügyek is fiókba kerülnek. Ezután lett 5 db büntető ügy, ahol én kerültem vádlotti pozícióba, meg tovább nyomták a vagyonosodási vizsgálatokat. Kimentek helyszínre, leellenőrizni a munkáimat, hogy nem csaltam-e számlákkal stb.

Ezekért ítélték el?
Nem. Végül ez a rész azzal zárult, hogy megállapították, hogy 2015 dec. 31-ig volt 500 eFt adó túlfizetésem, a munkáim meg rendben voltak. Természetesen nem én vagyok a Hófehérke, de amiket kitaláltak ellenem, azokból úgy pont semmi sem volt igaz. Itt aztán volt minden, rendőrségen készült, rám nézve terhelő, meghamisított tanúvallomási jkv., ahol a tanú, egy 70 éves bácsi, amikor a tárgyaláson a bíró felolvasta a tanúvallomást elmondta, hogy az nem igaz, ilyet ő soha nem mondott, abból egy szó sem igaz, hanem azt előre megírva elétették és olvasatlanul irattatták vele alá. Volt bírósági perem, ahol a bíró készített egy tucat olyan jkv,-t, persze mindent ellenem, amit panaszomra a felettes bíró közokirathamisítás bűncselekménye alapos gyanújának nevezett. De ismétlem, én is ügyeskedtem, kerestem a kiskapukat, lehetőségeket, de soha nem léptem át egy határt.

Akkor miért ítélték el?
Az elítélésem indoklása szerint vélelmezhető meg feltételezhető volt rólam, hogy tudtam egy ember adócsalásáról, amiben ezért bűnsegédje voltam. Igaz, azt az embert még csak be sem gyanúsították, meg sem hallgatták, bár ezt kértem és megadtam a címét, tartózkodási helyét, ügyvédje adatait, de az erre vonatkozó indítványomat elutasították. De hangsúlyozom, nekem is voltak stiklijeim. pl. a bíróságon is elmondtam, hogy megkaptam a jutalékom az eladott ingatlanok után, azt nem vallottam be, nem adóztam le, de azért nem lettem begyanúsítva, azért nem emeltek vádat ellenem, és akkora már el is évült. Amiért viszont elítéltek, az nem állt meg. De már azt is látom, hogy az ítéletek egy része mögött ügyészi vagy bírói szándék, esetleg utasítás áll és nem a tények, nem is a jogszerűség, vagy törvényesség.
Ezek, és a börtön megviselte?
Az elszenvedett számtalan igazságtalanság, az fájdalmas volt. Főleg az, hogy ezekben az ügyekben sok bíró, meg ügyészek, akiknek a törvényes rendet kellene védelmezniük, a bűnt és nem az azt leleplezőt kellene kergetniük, azok követték el a hazugságokat, amiért hiába írogattam a panaszokat, tettem le az asztalra hangfelvételeket, írásos dokumentumokat, érdemi válasz, vagy orvoslás nem született. A börtön viszont úgy érzem javamra volt. Nem volt leányálom, de tanulságos volt és úgy érzem, sokat változtatott rajtam, pozitív irányba.

Hogyan élre meg ezt a családja, hiszen 9 gyermeke és felesége is van?
Hát, nem lehetett könnyű nekik, hiszen át kellett venniük azt a terhet, amit addig én hordoztam. A feleségem néha mondta is, neked ide bent könnyű, napjában háromszor eléd teszik a kaját, felelőséged nincs, csak nyaralsz, mi meg odakint gürizünk.

Mi volt az emberek reakciója?
Gondolom, voltak, irigyek, rossz akarók, vagy akik félnek tőlem, mert tudják, hogy tudom a lopásaikat és elő is fogom szedni azokat. Ezeket az embereket ez a hír örömmel tölthette el. De akik ismertek, tudták, hogy semmi olyat nem csináltam, amiért lesütött szemmel kéne járnom. Senkinek nem loptam el a pénzét, senkit nem csaptam be, az adott szavamat nem szegtem meg. A feleségem meg többször is elmondta, hogy rengetegen megkeresték, hogy ha tudnak valamiben segíteni, csak szóljon, de többször is idegen megállították az utcán, hogy elnézést kérnek, de a választási képekről felismerik és szeretnék megkérdezni, hogy mi van velem, hogy vagyok és minden jót kívánnak.

És akkor most már azt is tudjuk, hogy miért nem indult 2019-ben. Innen folytatjuk.

Partnereink

print

 

 Váci állásajánlatok!

jooble

 

segitokezek

 dunakanyarlogo

 

ai logo

 

vaciegyhazmegye logo k

 

tragor ignac logo

 

konyvtar

 

vendegvarok

 

mouseoleumlogo

  

Hirdetőink

borzsonyvendeghazkicsiborito

 

umami

 

royal

 

duplexkicsi

 

starthibokicsi

 

mouseoleumlogo

 

aquadream

 

klimasz logo

 

Royal Fitness logo

 

vipbizt

 

rubraetterem logo

 

prestige

 

repetabisztro logo

 

hbmultimedia