Nem csak a fű égett ki, hanem a városvezetés is!
Vác Duna-part. Amerre járunk virágok az oszlopokon, az ágyásokban. Gyönyörűen zöldellnek a fák, és a véget nem érő zöld fű és rózsaillat lengi be a teret. Kezdhettük volna úgy is, hogy Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy gyönyörű Duna-partunk!
A mese véget ért, mert a jelenlegi kép inkább a mongol sivataghoz hasonlít mintsem egykoron fénykorát élő váci Duna-parthoz. Kiégett fű, kiszáradt Testvérvárosi fák, szétégett rózsabokrok. Főkertész titulus mára már csak fogalom maradt. Könyörgöm! Nincs egy épeszű ember abban a házban a Fő téren?
Nincs!
Még jó, hogy van Ali bácsi! Minden tiszteletünk az övé! Az idős bácsi két teli vödörrel a kezében sétálva hozza a Dunából a vizet a fákra, virágokra. Minden vödör víz egy fa öntözésére szolgál. Ali bácsi nem nyöszörög, hogy ebben a melegben kiég minden, hanem használja az eszét és megöntözi a Duna vizével a növényeket. Ali bácsi ezt teljesen ingyen csinálja, mert nem bírja már nézni a növények pusztulását. A városvezetés azonban teljes nyugalommal nagyon sok fizetésért, a légkondicionált irodából is megmagyarázza, hogy miért égett ki a fű: Mert nagyon meleg van!
A Városromboló Kft szakembereinek és a Főkertésznek ez miért nem jutott eszébe? Nincs szivattyú? Nincs vödör? Nincs ember? Már olyan sokat hallottuk, olvastuk: ha nem tetszik, tegyünk érte mi. Tegyünk!
Mutassuk meg a váci Városvezetésnek, hogy ha akar az ember, tud tenni valamit! Fogjunk vödröt és locsoljuk meg a fákat, virágokat!
Ali bácsi, Köszönjük szépen!
